Furta, mint láttuk, még 1552-ben a róm. kath. egyház egyik főpapjának a nagyváradi kis prépost-nak jószága, s így a pápás tudománynak bizonnyal jól megerősített vára. Hogy mikor vonul be a várba a diadalmas hitújítás, arról írásbeli adataink nincsenek; de Debrecen közelsége nem maradhatott hatás nélkül Furtára sem, s bátran következtethetjük, hogy a reformáció az 1550-es években, legkésőbb 1557-ben a kis prépost földesurasságának megszűntekor itt is diadalt arat.

A református egyház csak erősödhetett azoknak a földesuraknak idejében, a kik magok is e vallás hívei voltak, s ezért buzogtak; a kik közül kiemelkedik Kendi Krisztina, aki Nemes Gergely harmadik feleségének alakja, 1615-ben oly feltétel alatt adja el Furtát Sólyom Gergelynek, hogy a ,,kilencedik dézsma a debreceni kollégiumé legyen.”

*Szöveghű részletek Csernák Béla: A furtai református egyház története c. kismonográfiájából. - (Debrecen, 1906. Debreceni Protestáns Lap Könyvnyomdája, 36 p.)

Hogy Furtán a reformátusoknak önálló anyaegyházuk van, arra nézve az első, megbízható történeti adat 1650-ből származik.

Mikor ezerhétszázhatvanötben Szentesi György lelkész a furtai ref. egyház jegyzőkönyveinek vezetését megkezdi; hihetőleg megkeresi a tiszántúli egyházkerület püspökét, Szilágyi Sámuelt, egykori kedves professzorát, hogy legyen szíves a fölavatott lelkészekről vezetett protokollokból kikeresni a furtai lelkészek neveit. A püspök enged a kérésének, a tiszántúli egyházkerület protokullumait - mint maga írja 1766. január 13-án kelt soraiban - szorgalmasan átkutatta, a talált adatokat szóról szóra kimásolta. A szuperintendens ezen levelét aztán Szentesi beiktatta az egyház jegyzőkönyvébe. A közölt adatok elseje 1650. szeptember 4-ről szól, hogy a protokoll 82 lapján 11 -ik szám alatt Dézsi György van felemlítve, mint furta lelkész. Ámde ebből az adatból nem az következik, amit az 1886-i Egyetemes Névtár állít, hogy egyházunk 1650-ben keletkezett; egyedül csak az, hogy ez évben koordináltak egy furtai lelkészt. Olyan lelkészek előbb is szolgálhattak itt, a kik már mint felavatott lelkészek jöttek Furtára.

Templomunk falába illesztett régi kőtábla felírása szerint, 1650-ben kicsiny ugyan, de erős kőtemploma van a furtai egyháznak, melyet az idő az elhagyatottság negyvenkét éve (1678-1720) alatt sem tud rommá őrleni. Fedelét a vihar letépi, de boltoztatja szilárdan áll; az 1772-ben elhalt Szabó Gergely nagy öregséget ért kondás, a ki ifjú korában a falu romjai körül legeltette nyáját, ,,gyakorta nézett széjjel a templom bolthajtásáról.” Mintha tudták volna a szent falak, hogy rájuk még szükség lészen, föl fog még zengeni közöttük a hívek ajakán ,,Te benned bíztunk eleitől fogva”; szilárdan állanak és várnak csendesen.

Az 1678-ban megsemmisült furtai ev. ref. egyház csakugyan életre kél 1720-ban. Az újonnan betelepülők kivétel nélkül reformátusok, a kiknek első gondjuk, hogy Zsákáról magukkal hozott lelki¬pásztoruk számára lakást építtessenek, s Istenük házát kijavítgassák istentiszteletek tartására alkalmassá tegyék. Templomuk nem hatalmas pompás épület, de a gyülekezet igényeinek egészen megfelel. Tornya sincs, toronyra nem is volt szükség mert az első években csengettyű szó hirdeti őseinknek az Istentisztelet kezdetét, harangjuk nem volt. Rövid idő alatt szereznek ezt is, s ekkor egy két lábú haranglábat építenek fából. 1727-ben teljesen föl van szerelve a régi templom.

1743-ban öntetik a millennium évéig meglevő két mázsás nagyobb harangot e felirattal: ,,A furtai ref. szent ekk1ésiáé ez a harang 1743. Michael Anton Zecheiter. Offen.” Ennek a kedvéért, a különben is korhadt régi harangláb helyet újat építenek, a mi ha fából készült is, egy kis toronynak beillett. A gyülekezet egy félszázad alatt már úgy meg népesedett, hogy a templom kibővítése elkerülhetetlen.

1763 október havában teszik meg az első lépést a furtaiak a vármegyénél, a melynek végzése az lőn, hogy egy deputáció mérje fel a templomot és küldjön információt, megengedhető-é a furtaiak kérelme?

A vármegyei deputáció munkájának eredményét a következő eredetileg latin nyelvű okirat adja elő (másolata egyházunk levéltárában):

,,Alulírottak ezennel elismerjük és adjuk tudtára mindenkinek a kiket illet, hogy Bihar vármegyének Várad-olasziban 1763. március 8-án hozott határozatához képest a furtai lakosok kérvényére, a kik templomuk kibővítését kérelmezik, megtettük a kellő nyomozást, össze híván a község bíráját Herceg Györgyöt, az esküdtet Sólyom Jánost, ugyanezen községnek jegyzőjét Balogh Istvánt és az urasági ispánt Győri Istvánt a kik előtt a fentnevezettek templomát megmértük; még pedig legelőször belül; a templomnak hajóját szolid anyagból fölépítve találtuk hosszában 5 ölnek, és 1 1/2 lábnak, szélességében pedig 1 ölnek és 5 lábnak; ugyanezen templomnak külső oldalához hozzá van adva fából készült építmény, a melynek hossza 3 öl és 5 láb, szélessége 2 öl és 4 láb; vagyis a templom hajója és az oldalához csatolt építmény együtt véve hosszában 9 bécsi öl és 1/2 láb, szélességében pedig 4 öl és 3 láb. Miután ezt megmértük és megvizsgáltuk meg az is tekintetbe veendő, hogy a templomnak ezen hajója s a hozza csatolt építmény, és a karzatnak nagyobb része - hány felnőtteket fogadhat bé? A mint ezt a térségből és az abban elhelyezett székek állásából kivehetjük, ezen három hely befogadhat 152 személyt. A karzatnak kisebb része -úgy tetszik - befogadhat - 12 iskolást. Hogy pedig hány hely szükséges a népszámához képest megmutatja a nép összeírása, a melyből kiviláglik, hogy az ottan lakók -- a felnőttektől kezdve 6 évig -- 372 személy. A mely dologról alázattal felterjesztjük véleményünket. Várad-olaszi 1763. okt. 4 napján. Lányi Mihály m.p. vancodi parochus, Kötgyesi Ferenc Bihar vármegye rendes stb. Sughó Zsigmond n. a. vármegyének rendes ülnök. Lejegyeztetett Bihar vármegyének vice nótáriusa Ferdinyi János által”

Jóllehet kedvező volt a deputáció információja, az építési engedély késett. A furtaiak ekkor a helytartó tanácsnál zörgettek Kérvényük magyarul ilyen formán hangzik:

,,Felséges stb.

Elődeink által felépített templomunk hajdan a népesség számához képest elég tágas volt. Ma pedig már a szaporodás természetes törvényénél fogva ugyanaz a népesség megsokszorozó-ott, s a templom annyira szűknek bizonyult, hogy a népességnek még felét sem képes befogadni. Még 1763 október havában kellő tisztelettel kértük Bihar vármegye tanácsát, hogy annak szükséges bővítését engedélyezze. A tény az, hogy... mint jogkörébe nem vágó dolog felett semmit sem határozott.

Amennyiben pedig Bihar vármegyének nevezett évben és hóban szokás szerint megtartott és ide mellékelt vizsgálatából kitűnik, hogy a templom ahhoz a sokadalomhoz képest, a mely is teintiszteletre összegyűlni szokott oly kicsinynek bizonyult, hogy a mint már alázattal említettük is a nálunk lakóknak még felét sem fogadhatja be: legmélyebb alázattal kérjük Felségedet, hogy templomunk a népesség számához mérten szolid anyagból való kibővítését kegyelmesen megengedni méltóztassék.

Felségednek Furta községben lakó legháládatosabb ev. reform. hívei. (Dátum nélkül).”

A helytartó tanács aztán a vármegyéhez a főispán útján a következő leiratot intézi:

,,Bihar vármegye Furta község református lakosainak kérvénye eredetiben visszaszármaztatván, bővebben megtudja Uraságod, mely szerint azt kérvényezik, hogy ő Felsége útján engedtessék meg nekik templomuknak szolid anyagból való kibővítése a nép számához képest.

Ezen értesítés mellett tudomására hozta kívül címzett Uraságodnak a helytartó tanács ama kegyelmes királyi parancsot, hogy a kérvényben foglaltak egy megyei ember jelenlétében érdemileg tárgyaltassanak, a kellő felvilágosítások megadassanak miután meg hallgatván a meg-hallgatandókat alapos és megfelelő értesülés szereztetett: azt ide minél előbb beterjesszék. Ezeket Uraságodnak. Kelt a királyi helytartó tanácsnak Pozsonyban 1768. június 8-án tartott üléséből. Legkészségesebb híve, Gróf Pálfi Miklós m. p. Hatos Gerenc m. p.”

1768 okt. 4.-en újabb deputációt küld ki a vármegye, de ennek információja is csak az ami az első deputációé: a templom kicsiny.

1769. június 8-án aztán megadja a helytartó tanács a templom bővítési engedélyt. Hogy a furtaiak valami nagy templomot ne találjanak építeni, a vármegye rendeli: ,,A midőn a felfolyat-módok új templomuk alapját letennék, a bíróság egy tagja az esküdttel együtt, meg a főtisztelendő megye (váradi püspök megye) részéről egy felülvizsgálóval kiküldetik, nehogy a már közölt legkegyelmesebb királyi engedélyt bármiképpen is áthágják. Bihar vármegyének Várad olaszi püspöki városban 1769. július 24-én tartott tanácskozásából. Kiadott a törvény hatóság rendes jegyzője által Ferdinyi János s.k.”

Végtelen öröm tölti a híveket, hogy megnyerték a templom kibővítési engedélyt. Örömüknek azzal is jelét adják, hogy külön legátust kérnek Debrecenből, a honnan azelőtt Zsákára s Furtára küldtek egy diákot. 1770. pünkösdben jő az első legátus: Almási Ádám, a balatonfüredi lelkész fia. 1771. tavaszán megkezdik a munkát. Ennek emlékét őrzi mostani templomunk falába elhelyezett régi kőtábla, a melyen a következők olvashatók:

,,EZ ISTEN HÁZÁNAK EZ NAGYOBB RÉSZE HOZZÁ ADATOTI’ EZ KISEBB ÉS

RÉGI RÉSZÉHEZ MDCCLXXI-IK ESZT. A FURTAI REFORMATA SZ. EKLESIA

TULAJDON KÖLTSÉGÉVEL FELS. KIRÁLY ASZSZ. MÁRIA THERESIA ÉS II.DIK

JOSEF RÓMAI TSASZÁR ENGEDELMEKBŐL. UGYSZINTÉN MÉLTÓSÁGOS

FÖLDES UR JOH. BABTISTA ALAPI N. VARADI KISS PRÉPOST ÉS DULTZINIAI

PÜSPÖK MEGEGYEZÉSÉBŐL. ELSŐ FUNDAMENTOM KŐ LETÉTETETT TEK.

BIHAR VARM. ORD’ SZOLGABÍRO SUGHO SIGMOND ÚR JELENLÉTÉBE, FEŐ BIRO

MÉHSZÁROS MIHÁJ ÉS EKLESIA CURATORA ERŐSS ISTVÁN ELŐTT. EZ KISEBB

RÉGI RÉSZÉB(EN – a szerk.) EZEK A PREDYOK (PRÉDIKÁTOROK - a szerk)

SZOLGÁLTÁK 1650. DETSEI GYÖRGY 1675. POSONYI ISTVÁN, 1678. ÉRSEKUJVÁRI

ANDRÁS DIE 25. MAJ 1771. P. L. PRL GE SZENTESI.”

A fundamentum kő letételénél jelen voltak még a nagyváradi egy¬házmegye részéről

Bedőváry János. Bihar vármegye részéről Hebel Pál esküdt, Alapi földes úr képviseletében a káptalan egyik tagja Beem Ádám. Az első követ Lukim Sándor nagyváradi olasz kőmíves mester tette le, a
másodikat Szentesi György lelkész. A téglát magok a furtaiak égettetik, mindeniken kettős jel volt: az egyik lapon F.E. (Furtai Egyház), a másikon négy szántóvas lenyomata, a mi jelképezés, hogy szántó vető emberek építtetik a templomot.

1772-ben már a belső berendezésen fáradoztak. Elsőben az új prédikáló széket rakjak fel téglából, mestere földesi nemes kőmíves Zoller Gábor, a ki augusztus 5. délutánjára készíti el, még e délután föláll benne Szivák István akkori rektor, esteli könyörgését már az új székből bo¬csátja Isten trónja elé.

1773-ban a templom nyugati végébe kart építenek, a melyet Zagyva János debreceni asztalos remekel.

1776-ban ér véget a templom kibővítési és fölszerelési munka, s a fölavató beszédet június 23-án tartja Szentesi György lelkész. Esdrás VI. r. 14. 16 v. alapján.

Mikor a templom elkészül, felhagynak a régi szokással, hogy a templom köré temetkez-zenek! Még ez évben új temető helyet fognak Zsáka felől. Ebbe a temetőbe azonban csak hetven¬négy halottjukat helyeznek nyugalomra, mert már négy év múlva, mikor a kis prépost megkezdi a róm. kath. templom építtetését, a reformátusoknak a falu túlsó oldalán, a Peterke ér mellett ád temető helyet, a hol van ma is. A régi temető még a róm. kath. kántor kertje lesz, s a síroknak nyoma is eltűnik.

1787. március 23-án, tehát a templom építés után alig tíz esztendővel lerakják a torony alapját is: ,,Isten dicsőségére, jó Istenünk irgalmasságából és II. József császár kegyelmes engedelméből” mint a lelkész följegyzi. A régi harangláb helyett rövid idő alatt készen áll az 5 öl magas 2 öl széles kőtorony a helvéciai formára épített csúcsos tetővel. A tornyot nem a templom mellé, hanem az utcára állatták, a mi Pap Gergely főbíró makacskodásából történt.

1794-ben az új tornyot villám sújtja! a zsendelyt félig lehordta róla, a falakat is négy helyt megrongálta. Megjavítására debreceni gubacsináló mesterek: Szilágyi János és Tibai György adják a költséget.

1799-ben a templom kert, úgy látszik a régi temető, felett lelkész és rektor között folyt igény per nyer megoldást. Vagyon a parochiális háznál, úgy mond a régi feljegyzés, két kert. Egyik a templom kerítése mellett nyúlik az öreg Szabó János kertjéig, melyet is a prédikátor maga tart kerítéssel. Másik az udvarra nyúlik fel a rétről, ezt a helység keríti. Mikor II. József parancsoltjából 1786-ban a háznál való kerteket felmérték, a templom kerítése mellett nyúló kert is a prédikátor udvarához méretett egészen. Az abban lévő gyümölcs fákat is Naszályi András és Szentesi György (lelkészek), ültették de 1779-ben Kiss Elek oskolamester addig sürgette a bírákat, hogy oda szakították a felét.

A tizennyolcadik század fontosabb eseményeinek felsorolása után méltó megemlékeznünk arról a testvéres viszonyról, a mely az egymástól alig egy kilométernyire fekvő két gyülekezet, a zsákai és furtai reform. egyház között már abban az időben is fennállt. 1786-ban a két egyház együttesen látja el a Zsákán tartott szuperintendens gyűlés tagjait. A lelkészek is mindenkor készséggel sietnek egymás segítségére, úgy betegség, mint távollét esetében. 1809. június 16-ról jegyzi fel a furtai lelkész, hogy távollétében a zsákai lelkész temet el egy halottat; ,,elpapolta! a salláriumot itt hagyta.”. Száz év előtt ugyanaz a barátságos eljárás, a mi ma!

A tizenkilencedik század kezdetével nagy munkának néz eléje az egyház; a templom építésnek. A régi templom még kibővítve is kicsiny; újnak építéséhez készülődnek hát; így 1806-ban, Juhász Mihály kurátorságában 120.000 téglát vetnek egyszerre.

1815. október. havában teszik le a mai szép nagy templomunk fundamentumát: Szőke János furtai, Katona Mihály zsákai lelkipásztorok, Pongrácz Imre furtai plébános, Szijártó József furtai jegyző. Építő mester Stamma Márton Derecskéről. Ám az építkező egyházra nehéz esztendők következnek, a rendkívül való árvizek három esztendei, a mikor a falu lakosai a régi becslés szerint mintegy 100.000 frt. kárt szenvednek. A szükség oly nagy volt, hogy 1817-ben egy kőből búza nyolcvan forintot ért! A tehetősebb gazdák sem képesek áldozni s az építés félbe maradt. De a földes úrnak, Molnár József debreceni plébános kis prépostnak azon nemes cselekedetei, hogy a lakosságnak elegendő kenyérnek valót osztogat kölcsön minden kamat nélkül; s az egyháznak ,,csekély instantiájára” 500 forinttal segíti vallásos jobbágyait a templom építésében, föllelkesíti a híveket, készek inkább magokat adósságba verni, csak a templomépítést folytathassák, Hans Dániel mezőberényi lakostól kétezer forintot kölcsönöznek. Majd Zsákáról is érkezik segély, Gróf Redei Ádám 50 frtot küld, így a templomot sikerül tető alá hozniok.

1820-26-ig megint szünetel az építkezés, mert a tető elkészítése után azt tűzik ki célul, hogy a mezőberényi adósságot letörlesszék. Mikor céljukat elérik, 1826-ban újult erővel fognak az építéshez, most már a mennyezet elkészítéséhez, 1827-ben az új templom Isten dicsőségére készen áll.

Ugyan ebben az évtizedben történik, hogy az 1820-iki klasszifikál Furtát az első osztályba sorozza s 2 frtot kell fizetni a felállítandó gyámintézetbe! 1825-ben pedig, amikor a nagy-szalontai egyházmegye kiválik a bihariból, Furta továbbra is a bihari egyház megyében maradt.

1838-ban építik a mai lelkész lakot, a mely a második megülés óta a harmadik épület, a második parochiát 1768-ban készítették. Bizony a mostani is várja a megújhodást. Földbe tilt sárfalaival mögötte maradt a faluban sok melléképületnek is! Az alapot már gyűjtjük reá, s ha Isten segít, célunkat rövid idő alatt elérhetjük.

1839-ben november 24-én a helybeli eklézsiai elöljáróság a nagyobb ekklézsiáknak e részben tett dicséretes példáját követve, az úgynevezett papmarasztást végkép eltörölte.

1847-ben megújítják a templom korhadt zsindely tetőzetét. Molnár Péter kis prépost 200 frt- ot ad rá.

1853-ban Huzli Károly kis prépost a legelő jövedelmét a reform. egyháznak engedi át, hogy abból a templomot újonnan felszerelhesse. Megjegyzendő - mondja a régi írás - hogy miután az egész Acsás az egyház évi használatába adatott, ebből körül belül bejött volna 15 ezer vf. Azonban a már tilalom alá vett s kaszálónak kiosztandó legelőt, a jószág némi megszorulása miatt akkori főbíró Veres Mihály önkényesen felszabadította, s ez által az egyházat a reménylett szép jövedelemtől, mely a torony építésre lett volna szánva elütötte. És hogy a fentebbi 3000 vfs. is az egyház részére megnyeretett P. Juhász Sámuel és Sólyom Gergely buzgó lakosoknak köszönhető, a kik az önkényesen felszabadított legelő egy részét lelkész közbe jöttével elcsóválták, kaszálóul eladták. Ebből az összegből részint a torony fedelének,  a templom részint kül és bel csinosításának, a templom lelkész lak előtt húzott léc és deszkakerítésnek költségei fedeztettek. Jutott ebből még a következő évben öntetett harangra is.

1854 Karácsony ünnepére öntötték ezt a harangot. 1849-ben történt, hogy a furtaiak a régi kis harangjukat önként felajánlják a kormánynak, hadd öntessenek belőle ágyút a haza védelmére. A harangot azonban nem használták fel s az aradi várban maradt, s az ezt elfoglaló császáriak kezébe jutott. A felírásból furtai tulajdonnak ismertetvén fel, 1850-ben kegyelmes leírás érkezett a furtaiakhoz, hogy ha a harangjukat kényszerítésből adták át a forradalmi kormánynak, folyamodjanak érte, s visszanyerik. E leírat után tartott presbiterialis gyűlésen egyik presbiter (Juhász János - a szerk.) azt mondta: ,,mi nem erőszakra de önként adtuk oda harangunkat, vesszen inkább a harangunk, csak maradjon meg becsületünk” és a harangért nem is kérvényeztek. Öntettek helyébe nagyobbat, négy mázsást, 1275 frt. költséggel.

Az elnyomatás szomorú korának vannak még más feljegyzésre méltó eseményei is.

Egyik híres 1859. szeptember 1-jei patens, a melyet a lelkész 1860. március 4-én presbiteri gyűlés elé terjeszt, mert lelkiismerete nem engedi, hogy engedelmeskedjék annak a miniszteri rendeletnek, a mely e császári parteresnek templomban felolvasását rendeli el. Felhívja az egyháztanácsot, hogy e fontos ügyben nyilatkozzék. A presbitérium kimondja, hogy ez ügyben mint egyes egyház nem intézkedhetik, mert ez az egyetemes zsinatra tartozik. Különben sem cserélheti föl az 1790-iki örök törvényt, a melyen mint alapon áll vallás szabadságunk, nem cserélheti fel oly ideiglenes törvénnyel, mely kegyelmi térre vezetné egyházunkat. A nyilatkozatot aláírják: Ember Károly lelkész, Török Sámuel gondnok, Korda János, Veres György, öreg Juhász János, Bói István, Juhász János, Kállai s György, Kállai János, Veres Mihály, Herceg István, Sólyom Gergely presbiterek.

A másik eset az adóvégrehajtás, 1861 júliusban Veres György kurátort meglepik a császári katonák, hogy rajta az egyház hátralékos adóját behajtsák, s ott alkalmatlankodtak nála kegyetlen szívvel akkor is mikor fia a halállal vívódott.

De vannak ez időből szép emlékeink is -

1857-ben, a földek osztásakor, Huzli K. kis prépost két negyed telek földdel adott többet a ref. egyháznak, mint eredetileg tervezve volt.

1865-ben pedig alapítják a magtárt.

1867-ben, mikor megvizsgálják a templom mennyezetét, arra a valóra ébred az egyház, hogy a mennyezetet és fedélzetet a szú tönkretette. Július 7-én egyhangúlag kimondja az ujjá építést, az építési költségek előteremtésére elfogadják a birtok aránylagos önmegadóztatását. Az építő mester Varga Ferencz debreceni vállalkozó. Ettől kezdve új torony építéshez készülnek.

1872. július 23-án bontják el a régi tornyot, 24-én pedig az újnak fundamentumát kezdik ásni. Lelkész és jegyző, presbiterek és községi elöljárók napestig dolgoztak, ásóval. talicskával, s példájukat a hívek még a legsürgősebb munka napokban is követték. Az alapkövet 27-én rakták le gróf Rédey Gábor zsákai földes úr, Oláh Bálint zsákai lelkész, Aisele János furtai plébános jelenlétében. A gomb feltétel október 13-án ment végbe alkalmi ünnepségek között. A gombot leánykák vontatták föl mialatt a gyülekezet a XC-ik Zsoltárt éneklé.

1875-ben emelik az új fiú iskolát. Alig harminc évvel előbb 1843-ban építették ugyan a régit (1720 óta a másodikat), de oly szerencsétlen módon, hogy imé egy emberöltő múlva már haszon vehetetlen. Az új épület tágas, az igényeknek teljesen megfelelő, építője Kapros újfalusi mester.

1876. május 5-én megjelenik Furtán Révész Bálint református püspök, úgy jön csak, mint Huzli Károly kis prépost vendége, de meglátogatta iskolánkat is, megnézte templomunkat, s az egybesereglett presbiterekhez, néphez feledhetetlen szavakat intézett, hűségre, szeretetre buzdított.

Az 1890-es évek küzdelmek és forrongások évtizede. Furta sok dolgot ád nem csak az egyházmegyei és egyházkerületi, - de a polgári bíróságnak is. Fenyegető rémek, szocializmus és felekezetnélküliség. Mégis az 1880-as évek csendes előkészítő munkájának segedelmével két maradandó alkotás jött létre. 1891-ben az orgona. 1896-ban a két régi harang anyagának felhasználásával öntetett három harang. Harangjaink összhangja, orgonánk szava méltán vonjak magukra az idegenek figyelmét, s a szívek áhítatát nem kicsiny mértékben emelik.

1902-iki esperesi jelentés igy szól: ,,Furta lélekszáma 1575. (Valójában több mint 2.000 a jelzett lélekszám a református felekezethez tartozók számát jelenti - a szerk.) Az új lelkész
helyfoglalásával az egyházat emésztő zavarok megszűntek és remélhető a békés fejlődés állapota, mire az ifjú lelkész nemes buzgalma feljogosít.” E békés fejlődés eredménye:

1904-ben a díszes leányiskola épület. A régi csak ötven éves volt (1853-ból,) de olyan, hogy már 1875-ben így ítélkezik felette (meg az akkori fiú iskola felett) Osváth Pál: ,,Furta község értelmes közönségéhez kissé ízlésesebb s a célnak megfelelőbb iskolaházak illenének.” (Bihar vármegye Sárréti Járása leírása 371.1.).

Hogy az egyház fejlődése itt meg nem áll, arról kezeskedik a furtai nép vallásossága, vagy mondjuk áldozatkészsége, egyházához való hűsége (a mikről később lesz szó;) a mit az ősök megszerzettek, azt a fiaknak virágzására kell juttatniok. Első lépés a virágzás felé az egyházfenntartási örök alap megteremtése.

,,A pusztulás előtti korból kimagaslik annak az egyszerű egyházfinak jelleme, a ki az el¬pusztult egyháznak talán egyedüli kincsét, ezüst úrasztali kelyhet magával viszi Derecskére, s utódainak szent kötelességükké teszi, hogy ha valamikor hírt vesznek arról, hogy Furtát újra megülték, s Furtán a református egyház megint életre támad, a poharat, az ősi örökséget vissza hozzák igaz birtokosának. És ivadékai az elhunytnak végrendelete szerint cselekedtek.

A 1771 -iki templom építés idején vetélkedve sietnek áldozni a templom építésre. Nem győzik az adományokat egyenként felsorolni; hadd álljon itt csak néhány: öreg Szabó András 30 vonás frot, Mészáros Mihály 25 v. frt. öreg Herceg György 30 v. frt. öreg Erőss István 10 v. frt. Orbán István, Fodor Ferenc, Juhász András 5-5 v. frt. Ez időket így jellemzi az egyházi jegyzőkönyv: ,,akkor olyan szokása volt az eklézsia tagjainak, hogy a ki mit eladott, az ekklésiának szakasztott el elesőbb is belőle.”

Az 1815-ben megkezdett templomépítést a prépost és a Zsákai gróf adományán kívül a furtaiak önkéntes adakozása segíti elő. Így: ,,a templom építésében különösen igyekezetet mutattak: a három Juhász János, Korda János, Orbán György, Herceg István; legtöbbet adakozott Herceg János szabados, különben is a legvagyonosabb ember.”

Tehát a vagyonos emberek kötelességüknek tartottak, hogy az egyház céljaira áldozzanak!

A gondnoki számadásokból kiolvashatjuk, hogy nem csak pénzt, de olykor lábas jószágot is adományoznak ,,Isten dicsőségére”, p1. 1823-ban Sólyom Jánosné egy borjút, öreg Csapó István egy borjút; Berci István kurátor egy kétéves üszőt, Sólyom György egy rugott ökör borjút stb.

Hogy a szabadságharc idején miként áldozott Furta a honnak, arról mar előbb volt szó.

Az áldozatkészségnek jeles napja 1864. június 19-ike, a mikor a hatvanharmadik aszály szomorú hatása alatt megalapítják a takarék magtárt, önkéntes adakozásokból. Ember Károly lelkész, a falu legvagyonosabb földbirtokosa, tíz köböl búzával jár elől. A magtár célja: kölcsön által való segélyezés, az ínségesek gyámolítása s az egyház segítése. A magtár szépen jövedelmez, úgy hogy az 1886-iki adó emelés előtt a hiányt, éveken keresztül a magtár jövedelméből fedezték. De ezt az egyházmegye nem engedi továbbra. A magtár kölcsönökkel roppant sok baja volt az egyháznak, s 1893-ban a magtárt pénzzé teszik; a befolyt összegből alkotják a ,,szegény alapot”, amely ez idő szerint ezerhatszáz koronán felül van; az egyházi tőkepénztárban kezeljük, kötvények mellett. 8-as percentre; kamat jövedelmének három negyed része tőkésíttetik évről évre.

1872-ben a toronyra adakoznak; az adakozók között első R. Juhász János, a ki 120 forintért a gombot csináltatja meg.

1891-ben építik az orgonát: az adakozók száma felül haladja a kétszázat; az összegyűlt pénz közel két ezer forint; a miből 1881-1889-ig 1302 frt. gyűlt. 1889-ben pedig a Kovács János lelkész által vezetett gyűjtés 670 frt 95 kr. eredményez. Nagyobb adományok: id. R. Juhász János 100 frt, id. Csapó János, id. Szabó Sámuel, id. Juhász Antal, id. Török István, Juhos Ferenc, id. K. Juhász József, Kállai István, id. B. Juhász István, id. Veres Miklós, Herceg Mihály, id. Kállai János 50-50 frt. Déby Imre 40 frt. 65 krc., id Juhász Péter 30 frt., Vedres József , Veres Imre, Bói Sándor, Gellén István, Sólyom István, id. Juhász Benedek, 25-25 frt és számosan húsz-tíz forintokat, az adakozók nevei a templom külső tornácában felfüggesztett táblán olvashatók, hálára egyaránt méltók bár mily csekély összeget tudtak is áldozni némelyek.

1896-ban a harmadik harangra 428 frt. gyűl.
Önkéntes adományokból teremtődött meg a lelkész lak építési alap is, a mely 1905. végén 3770 korona 77 fillér volt. Nevezetesebb adományt tettek 1902-hen Török István, 1903-ban id. Juhász Péter és Gellén István, 1905-ben Bói Sámuel 100-100 koronát, id. H. Szabó Sándor 20 koronát stb.

1904 januárban teremtjük meg az egyház¬fenntartási ,,örök alap”-ot. Az egyház hívei átérzik azt, hogy sem a terhek miatt való gyáva sopánkodás, sem az államra mint mankóra való támaszkodás nem biztosíthatja, egyházunk jövőjét. Önmagunknak kell a jövőt biztosítanunk, Istenbe vetett hittel, bizodalommal. Elvégre e föld minden országában megvalósul az az ideális állapot, hogy az egyház teljesen szét választátik az államtól. Minden egyháznak magának kell gondoskodnia, hogy készen talaja az a jövő. A jövőre tekintve alkotjuk meg mi is a népiesen ,,örök alap”-nak nevezett egyház fenntartási alapot. Első adomány a néhai özv. Gellén Istvánné nevét megörökítő 100 korona, a melynek elejétől az örökösök előbb az építendő lelkész lak alapját jelölték meg, de lelkész tanácsára az örök alapszegélet kövét vetik meg vele. E célra hagyományoztak: Pap Mihály, 5 kor, Pap Eszter 10 kor. Vince Istvánné, 10 kor. Veres Miklós, 4 kor, Török Sándor 50 kor. Nagy Sándor. Szántóné Berecki Eszter és egy magát meg nevezni nem akaró nő 10-10 koronát. Az alap 1905 végén csak 214 kor, 70 fillér, de ha tudjuk azt, hogy a furtai reformátusok 1902-ben 400 koronán, l903-ban és 1904-ben 500 koronán, 1905-ben 600 koronán felül adományoztak hagyományoztak egyházi célra, s a lelkészi lak felépítése után buzgó áldozat készségtök összes erejével az ,,örök alap”-ot karolhatják fel: akkor reményünk lehet, hogy az egyház fenntartási alap csak egy évtized alatt is rohamosan fog növekedni. És hogy áldozatkészségtöknek a jövőben még fokozottabb mértékben tehetnek eleget, onnét reméljük, hogy a furtaiak az utolsó években a zsákai és homorogi határban több ezer hold földet vásároltak; a préposti birtokot is újabb tizenkét évre (1918-ig) albérletbe kapták; mind két jel biztat, hogy az anyagaikban gyarapodni fognak.

És mint az ősök között első sorban a tehetősebbek tekintették szent kötelességüknek, hogy egyházunkért áldozzanak bizonnyal példájukat követik a fiak is; mint követték eddig is. A múlt századokban feljegyezte a lelkész, hogy adás - vevés közben a furtai elsőben egyházára gondolt. A mai idők fölemelő szokása az, hogy alig akad a felnőtt egyháztagok között csak egy is, a ki midőn e földi életből a örökké valóba költözik által, meg ne emlékeznék az ő szeretett egyházáról, hagyván ennek Isten dicsőségét munkáló céljaira kisebb, nagyobb összeget.

Ilyen hagyományokból gyűltek alapjaink a melyeket tőkepénztárunkban kezelünk; 8% mellett kötvényekben gyümölcsöztetünk. A kölcsönt mindig a presbitérium szavazza meg. A kezelő tőkepénztáros egyúttal szegények gondnokának is tekinthető, mivel hogy kezeli a szegény alapot is.

Itt említem föl azt is, hogy a nép kivált a téli hónapokban szép számmal látogatja vasárnaponként a templomot. A reformátusoknak van külön olvasó körök is elég díszes könyvtárral. Egyik másik hívem meglepő olvasottsággal bír.

Ha összegzem népem hibáit és erényeit, csak bizodalommal tekintek egyházam jövője elé. Adja isten, hogy reményeinkben ne is csalódjunk soha.

Úrasztali fölszereléseinknek, keresztelési edényeinknek nagy része is önkéntes adomány.

Az 1800-as évek elején egy valószínűleg abból az időből eredő leltár szerint volt:

1. Egy ezüst virágos pohár, a pusztulás előtti korból. Rajta nincs egyéb írás, mint a fenekén késsel karcolt A. N. (valószínűleg) Andreas Naszályi, a talpán pedig D. 1. (vajon nem Décsei János nevének kezdő betűit akarják-e jelenteni, a kinek lelkészkedése idejében kerülhetett a pohár haza Derecskéről?)

2. Ón kannák. A nagyobbikat részben Győri István, részben az eklézsia szerzete két vonás forintokon 1761-ben. A kisebbiket az eklézsia egészen a maga költségén vette 1767-ben.

3. Két óntányér. Ajándékok.

4. Egy óntál, az ekkl. vette 1767-ben.

5. Keresztelő tálas edény, ón. Ezt is az egyház szerzete 5 forintokon. Az eklézsia neve rajta van és az évszám 1767.

6. Abrosz kettő, egyik veres fejtős vászon a másik sáhos.

7. Kendő négy. Kettő régi, kettő új. A régiek közül a melyek Győri István udvarbíró ajándékai, egyik török patyolat, kék selyemmel kivarrva. Másik is patyolat, ezüstös imitt-amott. Az újak közül egyik fekete tafota, másik patyolat.

8. Kenyérszegő kés, két máriáson szereztetett 1767-ben Debrecenben.

9. Egy zöld kancsó, melyben a komauniókhoz való bort szokták elhozni. Tiszt. Naszályi uram ajándéka; és egy másik kisebb fehér orros, az eklézsia vette bortöltögetéshez.

Ebben a jegyzékben említett kancsók, kendők nagy részben elpusztultak, megvannak az 1., 2., 3., 4., 6. alatt felsorolt tárgyak és a 7. szám alatt említett ezüstös patyolat kendő.

Régi időből ered a három selyemkendő is, a melyek meglehetős avultak, s adományozóik neve meg nem állapítható.

Újabb szaporodás:

1. Egy nagy fehér abrosz Orbán György ajándéka 1825-ből.

2. Egy nagy sáhos abrosz Szőke István lelkész ajándéka 1834-ből.

3. Egy vastag kék selyemabrosz, arany rojttal, úrasztali felső terítékül, ezen felirattal:
,,Császár József 34 éves tanítóságának emlékére 1856.”

4. Egy ezüstös cintányér Sólyom Jánosné Kovács Erzsébet ajándéka 1859-ből.

5. Egy fehér abrosz, Fodor Mária Sólyom Jánosné ajándéka 1867-ből.

6. Egy ezüst pohár ezen felirattal: ,,Furtai 30 éves lelkipásztorságának emlékéül a furtai szent gyülekezet használatara készíttette Ember Károly 1869.”

7. Egy kötött kendő, Veres Sámuelné, Pozsár Sára ajándéka.

8. Egy színes pamut abrosz, Juhász Benedekné, Daru Rebekától.

9. Egy másik pamut abrosz, H. Szabó Sándorné, Nyéki Zsuzsannától.

10. Egy kenyér takaró, Sólyom Istvánné, Kis Eszter ajándéka.

11. Egy kis patyolat kendő, kenyérre.

12. Egy porcelán töltögető orros.

13. Egy kétfülű öreg kancsó.

14. Két úrasztali terítő, Török István és neje Gellén Erzsébet ajándéka.

15. Egy rojtos terítő, maga az egyház vette.

16. Kovács János lelkész neje K. Tóth Póla egy hímzett úrasztali terítőt ajándékozott.

17. Egy nagy úrasztali khina-ezüst kancsó, a melyet Juhász Sándor gondnok és neje Gál Zsuzsanna ajándékoztak Isten dicsőségére 1903-ban.

18. Az úrasztalát körülzáró kerítést K. Juhász József és neje készítették 1894-ben.

19. Keresztelő edény kettő; egy a lelkész lakon, bádogból; a templomban álló új edényt H. Szabó Sándor és neje Herceg Juliánna ajándékozzák.

20. Keresztelő edény takaró van egy régi piros bársony kendő, arany rojttal, újabban ajándékoztak egyet-egyet: K. Juhász Sándor és neje Jámbor Juliánna, meg özvegy Török Istvánné egy selyem abroszt.

S vallásos erkölcsi életről szóló soraink befejezéséül hadd álljanak itt az 1904. évi esperesi egyházlátogatás jegyzőkönyvének adatai:

A templomba mindenkor szép számmal járnak a hívek. Vasárnap d. e. prédikációt; d. u. kátémagyarázatot, télen kátémagyarázat után a fiú iskola nagy termében még egyháztörténeti előadásokat is tart a lelkész. Biblia magyarázat van adventben, hetenként kétszer: kedden és pénteken. A konformizmusokat lelkész oktatja. Úrvacsorával élők száma átlag kétszáz; a betegek a gyülekezettel egy napon részesülnek úrvacsorában. Szekretáriusok most mar az egyház kebeléből törvényesen kivált felekezetnélküliek száma 10. Esketést mellőzött egy pár, ahol a nő néma volt. Iskolás gyermekekre fordított segélyösszeg 134 kor. 80 fill. Kegyes adományok, hagyományok összege 564 kor. 48 fillér.