Furta története

Hajdú Bihar megye déli részén Debrecentõl 50 Berettyóújfalutól 15 km-re található a Debrecent Szegeddel összekötõ fõútvonal mellett. A község a Berettyó-Körös vidéken, közelebbrõl a Nagy –Sárrét, a Bihari sík és a Kis –Sárrét földrajzi találkozásánál fekvõ, sajátságosan bihari település, mely mind a mai napig megõrizte a bihari településekre jellemzõ arculatát.


Késõi település község az elsõ írásos emlékek 1552 –bõl valók. Ekkor tizenkét portát vettek nyilvántartásba.Ezt követõen a falunak számos birtokosa volt: váradi kisprépostság, Erdélyi fejedelemség, Zsáka vára, Bethlen Gábor. 1659 szeptemberében a tatárok elpusztították. Az 1660-70-es években ismét lakott volt, ám az 1678-as pestisjárvány nyomán népessége újra elpusztult. Negyvenkét évig romokban álló, lakatlan hely volt. 1720-ban a szomszédos Zsákáról 17 parasztcsalád bérbe vette a furtai pusztát s ez a település újra benépesítését jelentette.


A Polgármesteri Hivatal dísztermében állandó kiállítás várja a messze földrõl híres furtai hímzés iránt érdeklõdõket A Tájház pedig ízelítõt ad a falusi élet hangulatából, a korabeli díszítõ és használati tárgyakból. Építészeti értékei közül figyelemre méltó a református és a katolikus templom. Országos hírnévre tett szert citerazenekara, melynek tagjai furtai hímzéssel díszített formaruhában adják elõ a Bihari térség népdalait.