Késõi település község az elsõ írásos emlékek 1552 –bõl valók. Ekkor
tizenkét portát vettek nyilvántartásba.Ezt követõen a falunak számos
birtokosa volt: váradi kisprépostság, Erdélyi fejedelemség, Zsáka vára,
Bethlen Gábor. 1659 szeptemberében a tatárok elpusztították. Az
1660-70-es években ismét lakott volt, ám az 1678-as pestisjárvány nyomán
népessége újra elpusztult. Negyvenkét évig romokban álló, lakatlan hely
volt. 1720-ban a szomszédos Zsákáról 17 parasztcsalád bérbe vette a
furtai pusztát s ez a település újra benépesítését jelentette.
A Polgármesteri Hivatal dísztermében állandó kiállítás várja a messze
földrõl híres furtai hímzés iránt érdeklõdõket A Tájház pedig ízelítõt
ad a falusi élet hangulatából, a korabeli díszítõ és használati
tárgyakból. Építészeti értékei közül figyelemre méltó a református és a
katolikus templom. Országos hírnévre tett szert citerazenekara, melynek
tagjai furtai hímzéssel díszített formaruhában adják elõ a Bihari térség
népdalait.