Népszokások

A házasságkötés és a lakodalom népszokásai

A fiatalok párválasztását korábban nagyban elősegítette éppen soros kaláka-jellegű való munkában gyakori közös együttlét. A szórakozásnak is beillő kukoricafosztás, bugázás, dörzsölés, fonás, s nem utolsósorban a bálok megannyi alkalmat jelentettek a lányok és legények közötti közelebbi kapcsolat létrejöttében. Volt tehát bőven alkalom és idő egymás megismerésére.

Régebben nagyon komolyan vették és be is tartották ,,a liba a libához, a ruca a rucához illik” elvét, amelyet a származási és vagyoni megfontolások örökítettek át nemzedékről -nemzedékre. Előfordult, hogy takaros szegény lány ment feleségül módosabb gazda fiához, s figyelmeztették a lányt tapasztaltabb rokonai: ,,Vigyázz nehogy cselédnek nézzenek, mert szegény vagy! “. Mint ahogy előfordult az is, hogy jókötésű legény gazdag lányt vett feleségül. Neki is megjegyezték a jóakarói, hogy ,,Te csak bíres leszel a gazda tanyáján”.

Ilyen kis faluban mint, Furta, főleg a település Sorra és a Falura való kettéosztottsága miatt is hamar híre mint, ki kivel van jegybe, ki mikor megy ,,firhe”, kinek a fia nősül, kit vesz el. Gyorsan köztudottá vált az is, hogy a rokonságban és baráti körben mikorra tervezik a lakodalmat. Furtán sokáig tartotta magát a régi szokás, hogy ,,télikutya, nyári menyasszony nem jó”. Részben azért is, mert késő őszre, tél elejére hízott meg a disznó, javult fel a lakodalomra szánt ,,örü” és forrt ki a bor. Akkorra befejeződtek a határban a betakarítási munkák is, sikerült elvetni az őszieket, ráértek tehát a lakodalom előkészítésével foglalkozni. Régen a lakodalmakat a házaknál, a vőlegény és a menyasszony családjánál tartották. Jóval a nagy esemény előtt már takarítani, rendezkedni kellett, hogy hely legyen a lakodalmat megelőző ,,csigacsinálóra”, majd a lakodalmi vendégek fogadásra. Ezekbe a munkákba a szűkebb család tagjain kívül szívesen segítettek a rokonok és a szomszédok is.

A lakodalmat megelőző vasárnap, a család által fogadott ,,vőfély”, vagy ,,vőfélyek” - a vőlegény részéről felfogadott a ,,nagyvőfély”, illetve a menyasszony családját képviselő ,,kisvőfély” - elindultak teljes vőfélyi ,,díszben”, a család által összeállított névsor alapján a lakodalomra és az azt megelőző csigacsinálóba hívogatni. A csigacsinálóba a meghívottak egy-egy tál liszttel és a tetején 10-10 tojással jelentek meg, nem egyszer 30-40 asszony és lány. A csigatésztát a lakodalmi húslevesbe készítették. Férfiak csak későbben jöttek a csigacsinálóba, amikor már sejtették, hogy vége felé járnak a ,,sodrással”, hogy ,,betaposhassák” a csiga végét, azaz táncolhassanak. Zenészeket hoztak magukkal, vagy előkerült a citera és az adta a ,,talpalávalót”.

A lakodalom napján, a lakodalmas háznál, az asszonyok ,,kopasztóra” gyűltek össze. Magukkal hoztak egy pár tyúkot, ezzel hozzájárulva az ünnepi ellátáshoz. A levágott tyúkok felfogott véréből és a bontáskor kikerült apró tojásokból, hagymás tojást készítettek, amihez jól illett a felkínált bor. A férfiak a birka nyúzásával, feldarabolásával voltak elfoglalva. Ha sertést vágtak a lakodalomra, azt előző nap feldolgozták, mivel az több munkával járt, mint a birka nyúzása. Miután elkészültek a kopasztással, a birka nyúzásával és feldarabolásával, haza mentek átöltözni. a lakodalmi ceremóniához, a polgári és templomi esküvőhöz.

A lakodalmas násznép a vőlegény házátol indult el a menyasszonyért. Legelöl az ,,öreg vőfély” haladt, mögötte a násznagy, majd a vőlegény egy leány testvérével, vagy közei lány rokonával. A menyasszonyos háznál illő vendégszeretettel - borral és kaláccsal - fogadták az érkezőket, majd a vőfély szépen ,,rigmusba” szedett beszédében ,,kikérte” a menyasszonyt. Sokáig az volt a szokás - helyenként ismét gyakorolják - -hogy, megtréfálták a vőfélyt és a vőlegényt, mert a kikérésre először egy nyolc-tíz év körüli gyereklányt mutattak be, mint menyasszonyt. Miután ezt nagyon fiatalnak tartottak, öregebbet kértek, s ekkor egy öreg-asszonynak öltözött személy jelent meg, menyasszonyként, akit viszont túl öregnek ítéltek. A következőben egy legényt öltöztettek be menyasszonynak, aki igen ,,kellette” magát a kérők előtt, miután ezt sem fogadtak el a kérők, végre kijött az igazi menyasszony.

A vőfély állította össze a koszorús párokat, a lakodalmi menetet és zeneszó-nótázás közben vonult a lakodalmas nép a községházára, majd a templomba. Az esküvő után a lakodalmazáshoz vonultak, ahol tulajdonképpen a reggelig tartó eszem-iszom, mulatozás zajlott. A vőfélyre itt is igen nagy szerep várt. Ő irányította a szórakozás rendjét. Az ételeket az Ő vezetésével hordták fel a felszolgáló fiúk – lányok - asszonyok. Az étkek átadása előtt versekkel illett bemutatni az ételkínálatot. A vacsora után tánc, nótázás következett éjfélig. Ekkor a menyasszonyt átöltöz-tették menyecske ruhába, a hajat felkontyolták és a vőfély bejelentette az ,,újasszony táncot”, miközben az ifjú menyecskét felkérő vendégek pénzt tettek egy tányérba.

Az éjfél utáni mulatozás közben jelentek meg a bohókás jelmezbe öltözött maskarások. Egy jó lakodalomnak reggelig illett tartania. Nem egy vendég zenészekkel kísértette haza magát. A lakodalom utáni nap-napok a pakolással, a kölcsönkért tárgyak, edények hazaszállításával, takarítással telt el. Ahogy mondani szokták: ,,egy héttel előtte és egy héttel utána mindig van mit csinálni egy lakodalmas háznál.”

Hogy mi maradt meg mára ezekből a régi hangulatos lakodalmakból? Valójában igen kevés, ugyanis sok minden megváltozott az idők folyamán. A hívogatás a vőfély helyett, ma már többnyire díszes, ,,formatervezet” meghívóval történik, amelyet személyesen a jegyespár ad át a meghívottnak. A távolban lakóknak pedig a posta viszi el a meghívót. Az öreg vőfélyek kihaltak, a fiatalok közül kevesen vesznek annyi fáradságot, hogy a hosszú vőfélyverseket megtanulják. Jelenleg Furtán egy ember, Fülöp Balázs tanár foglalkozik vőfélykedéssel, aki igen ,,mesterien” sajátította el a vőfélységet és sok lakodalomba kap meghívást.

Ritkán tartják ma már a házaknál a lakodalmakat, inkább bérbe veszik a kultúrházat, ahol akár 250 személy kényelmesen elfér. A kultúrház feldíszítésében, berendezésében, majd leszerelésébe és kitakarításába sokan segítenek a menyasszony és vőlegény baráti köréből és a rokonságából. A főzésre is a kultúrház udvarán lévő konyhát és az ott dolgozó szakácsokat fogadják fel. Az aprótésztákat, süteményeket otthon, a házaknál készítik el. A felhasználandó húsalapanyagot az esküvő előtti napon készítik elő, ekkor kopasztanak, nyúznak, darabolnak, majd ,,konyhakészen” átadják a szakácsoknak a húst. A csigacsinalót még helyenként megtartják, de legtöbbször már előre elkészítik, vagy elkészíttetik a tésztát. A lakodalom délelőttje a fiatalok részéről a fényképezkedéssel telik el. A közeli Berettyóújfaluban vagy Debrecenben készülnek a ,,műtermi” képek.

A lakodalmas háztól a násznép a vőfély vezetésével, a zenészek kíséretében megy a községházára, hogy elkísérje a jegyespárt az anyakönyvvezető elé, aki összeadja őket. Újabban egyre több az egyházi esküvő is. Ha a kultúrházban tartják a lakodalmat - mivel egy udvaron van a községházával -, az esküvő után a násznép ,,kerül egyet a faluban”, úgy is mondhatnánk, bemutatják az új párt a falu népének. Miután visszatérnek, kezdődik el, illetve folytatódik a vendéglátás, a vigasság és a táncolás kivilágos virradatig. A vigadalom alatt a vőfély betölti régi szerepkörét.