A furtai hímzés

A magyar népi hímzéseksek között méltan figyelemre érdemes a Hajdú-Bihar megyei Furta sajátos forrnakészlete, díszítőstílusa. Mégis szinte mai napig elkerülte a kutatók szélesebb körű érdeklődését e zömében kék alapon fehér himzőpamuttal készult furtai himzés. A környék népviseletéről szólva utalást találunk a hímzésre, textiliák díszítésére vonatkozóan is.1

Bár a furtai hímzés a századfordulón még igen elterjedt, a második világhaború után csak szórványos emlékei maradtak meg. Elsősorban férfi ruhadarabok, ing, kötény diszítésére hasz­náltak, de női ruhák, fehérneműk alját, az ingvállat is kihímezték. A jegyváltáshoz külön jegykendőt készítettek közepén hímzéssel, szélén horgolt csipkével. A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének Furtáról származó legrégebbi darabjai arról tanúskodnak, hogy használata, el­terjedése a múlt század közepén mutatja a virágzást. A menyasszony a jegyváltásra nemcsak jegykendőt, de kékfestö anyagra vagy surcvászonra gazdagon hímzett kötényt ajándékozott kedve­sének, esküvőre pedig vőlegényi inget készített gazdag fehér hímzéssel. Sajnos mutatóba is alig sikerült egy példányt szerezni,2 miután a tulajdonosok nehezen váltak meg e kedves daraboktól, hálóruhaként sírba vitték magukkal a furtai himzés legszebb darabjaival. A diszitőelemek a népvi­seletek háttérbe szorulásával a lakás belsö díszítésében jelentkeztek.3 1920 körül egyre inkább terjedt a kézimunkázás, s a diszítményeket asztalteritők, falvédők, törülközők, kézi kendők mintá­zására használták most mar nemcsak fehér, de kék és piros szinben.

A minták hagyomanyosan öröklődtek, másolással terjedtek, de egy-egy alkotó kezében a motívumfűzések újszeru variációkat teremtettek. Ha az egyes darabokat vizsgáljuk, megállapit­ható, hogy idöszakonként feltűnik valamelyik jó képessegü iróasszony, akinek stilusa, formakész­lete uralja az egy bizonyos idöszakban készült darabok ornamentikáját4 Az íróasszonyok minden­napi munkájuk mellett örömmel vállalnak mások részére elörajzolást, sőt a hímzések megkezdésé­ben és kidolgozásában is segédkeznek, tanácsot adnak.5

A tanulmány a néhány éve elhunyt jeles néprajztudós, rnuzeológus és történész dr. Béres András azo­nos címü munkájának szoveghü utánközlése. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkonyve 1966-67. (A Debreceni Déri Múzeum kiadványai XLIX.) Debrecen, 1968. Pp. 423-448. - A tanulmányban, illetve annak mellékieteként - pp. 449-475. - megjelent hímzésmintákat szerkesztési meglontolásból kihagytuk. Fontos továbbá tekintettel lenni arra is, hogy a tanulmány 1987. évi közzététele óta sok változás történt. Újfent megerősödött a furtai hímzés iránti érdeklődés. Helyben is egyre többen fáradoznak a régi himző hagyományok felélesztésén, a furtai minták és motívumok megismertetésén. A hímzőszakkör meghatá­rozó szerepet játszik a hagyományok ápolásában és megújításában. A himző tevékenység motorja ma is Varga Dánielné, Juhász Erzsébet, aki időközben elnyerte a Népmüvészet Mestere kitüntető cimet is. Jelentős segítői az immár mozgalommá fejlődő munkában Vadász Leventéné Balogh Olga iskolaigaz­gató és Szabó Józsefné nyugdIjas óvodavezető. (A szerk.)