Görög Katolikus Egyház


     

             Római katolikus templom (Szent László király)


A plébánia 1782-ben kezdte meg működését, és a templom is ekkor épült: gazdagon tagozott provinciális barokk stílusú, de copfstílus-elemeket is tartalmaz.

A Szent László tiszteletére szentelt templom klasszicista mellékoltárát a XIX. század első felében emelték. A felújított plébánia és a templom műemléki védelem alatt áll.

Kategória: Műemlék, építmény Cím: Furta, Táncsics Mihály u. Telefonszám: 54/440-041 Kapcsolattartó: Újirázi plébánia.

A katólikus templom története

Furtán az első templomot valamikor a középkor folyamăn, de még jóval 1552 elött épí­tették a római katolikusok. A fenyegetö török veszély és a reformáció előretörése nyomán 1557-ben a káptalan eltávozott Nagyváradról, így birtokain, köztük Furtán is megszünt az egyházi tevékenység. Annyi bizonyos, hogy 1552-ben még római katolikus plébáno­sa volt a falunak. A refomáció megerősödésével Furta lakói 1557-töl reformátusok a középkori templomot mar ők használták. (Módy Gy. 1986. 166)

Az 1690-es évek elején, amikor Nagyváraddal együtt Bihar vármegye is egésze is felszabadult a török uralom alól, Lipót király visz­szaállította a 134 évig szüne­telő váradi püspökséget, te­kintet nélkül arra, hogy a megye lakóinak többsége még mindig református volt. A önállóságtól megfosztott Er­délyi Fejedelemség területén pedig, a főpapi birtokok visz­szakerültek régi gazdáikhoz, így Furta a nagyváradi pré­postsághoz (Nadányi Z. 1938. 354-355.)

Az elnéptelenedett Furtára előbb Zsákáról köl­töztek át református hitű szabadmenetelű jobbágyok. Késöbb, 1760-tól a kispré­postság római katolikus vallású, Csernák Béla szerint ,,idegen nemzetiségü”, utóbb ,,megmagyarosodott” lakosok telepítését kezdte meg, különféle kedvezmények juttatásával, a falunak a katolikusok általi megtelepítésért szolgáló un. ,,sorosi” részére. (Csernák B. 1906. 4-5.)

Alapi Babtista János kisprépost, az ,,erdőbeli” birtokán, a kastély mellett 1775-ben egy szép kis kápolnát építtetett. Ez az építmény 160 évig állott fent. 1935-ben életveszélyessége miatt bontották el. A kápolna bejárata fölött lévö latin szöveg magyar forditása: ,,Oh boldog magá­nyosság, - Oh egyedüli boldogság”. (A kápolnában volt szentképek közül egyik Szincsák József furtai, a másik Szincsák János berettyótújfalui lakosok birtokában van ma is.)

A kisprépostság a telepesek részére kijelölt helyen, a Soron kezdte el az épitkezést. Mindkét furtai egyház egyező feljegyzései szerint, miután Alapi János kisprépost az ,,erdőben” kápolnát építtetett, Fáy Ferenc kispré­post 1783-ben építtette a templomot, a széles fogadót, az iskolát, a római ka­tolikus hivek számára a kőkéményes házakat. Kende László kisprépost “csupán” a lelkészlakot létesítette 1776 körül, illetőleg 1783 után a toronyórát csináltatta, meg később, 1803-ban pedig kijavittatta a templomot és az isko­lát. Kende Lászlónak a furtai katolikus egyház újra megtelepítésében játszott tevékeny szerepére utal a ma is meglévő kisharangon lévő felirat:

“Templo Furtensi Donavit. Josephus Agrie 191. Ladislaus Kende de-Kölcse kan. et M.”- a szerk. (Osváth P. 1875., 1996. 232.)

A templomépítést sűrgette az a körülmény, hogy egyre gyarapodott a katolikus hitvallá­súak száma. Az elsö magyarországi népszámlálás 1785-ben már 114 római katolikust tartott nyilván, az egyébként református tobbségű Furtán. A falu katolikus egyháza ekkor - és meg hosszú ideig - egyházigazgatási szempontból a nagyváradi püspökség, közelebbröl pedig a Sárréti esperesség irányítása alatt állott. (Major Z. - Radics K. - Szaszkóné Sin A. 1990. 30-31. 251.)

A katolikus templom építésének idejéröl többféle feljegyzés és vélemény létezik. llyen például a már említett 1783-as évszám, illetve az a meglehetösen elterjedt közfelfogás, amely a furtai római ka­tolikus plebania újraalapítását 1785-re teszi. A leginkább helytálló álláspont az, amely szerint a pro­vinciális barokk stílusú szép katolikus templomot Fáy Ferenc és Kende László kisprépostok 1782 és1786 között építtették.

A templom építéséhez szükséges téglát a mai Táncsics utca végén vetették, illetve éget­ték. A téglákon két féle monogram F. F. (Fáy Ferenc) és K. L. (Kende László) lelhetö fel. Feltételezhetö, hogy annyi téglát készítettek, ami elegendő lett a templom, a parókia, az iskola és a kőkéményes házak építésére. Az epítkezés céljaira telepített téglavetö helye ma is meglátszik.

Az elkészült templom védöszentje Szent László király lett. A furtai katolikus templom, kora építészetének egyik remeke méltán vált műemlékké. A szakszerű műemléki nyilvántartás és leírás szerint ,,1782-1786 között épült a gazdagon tagozott provinciális barokk stílusú katolikus templom. Kialakításában, formaképzésében, amely már copf stíluselemeket is tartalmaz, elüt az általánosan hasznalatos vidéki templom formáktól. A sik mennyezettel készült templom­hajóhoz dúsan tagozott íves falkiképzéssel csatlakozik a jellegzetes barokk hagymasisakkal fedett toronytest, amelyet ellenívekkel kialakitott oromfalazat díszít a templom-fedél elzárásához. Az íves párkányokkal tagolt oromfal-végzödest diszes kehely élénkiti. A félkör lezárású szentély­rész, visszaugró alaprajzzal készült, két oldalon toldalékszerüen csatlakozó alacsonyabb sekres­tyével. A parkba ültetett templom főbejaratát a hajó elé állított torony alsó részében helyezték el, így ezt az oldalt mint főhomlokzatot hangsúlyosan alakitották ki. A torony barokkosan lezárt íves sarok kiképzése, a golyvás párkányokkal gazdaggá, mozgalmassá teszi az épület főhomlokzatat. A templom városképi (faluképi - a szerk.) megjelenése a körülötte elterülő zárt parkkal kelleme­sen tér el az általában szokásos szabad templom elhelyezésétől.” (Szöllösi Gy. szerk. 1972. 127.)

A templom egyik ékességéről, a harangról, amelynek hangját minden nap hallja az itt élő ember, amikor ébresztő, hívó, delet jelző, vésztjelző, vagy halottnak szóló üzenetet továbbit, igen keveset tudunk. Hogy fel volt harangokkal szerelve a templom, arra mindenki emlékezik. A hábo­rúk soha nem kedveztek a harangoknak, 1848-ban, majd 1915-ben a furtai toronyból is harangot kellett adni hadi célokra. Idősebb emberek emlékezete szerint, 1915 nyarán a katolikus templom tornyaból két nagyobb és egy kisebb harangot vittek el (a kisharang az volt, amelyet még a ká­polnából hoztak át a lebontás után 1935-ben). Csak az a kisebb harang maradt meg, amelyet 1791-ben Kende László ajándékozott az egyházközösségnek. Ezzel harangozták 1949 pünkösdjéig. Akkor szólalt meg a Harsányi József és neje, Vaszkó Maria által ajándékozott harang. A harangon a következö felirat szerepel:
,,MAGYAROK ASSZONYA OLTALMA ALÁ FUTUNK” ÖNTETTE: HARSÁNYI JÓZSEF ÉS NEJE VASZKÓ MÁRIA. 1949. SZLEZÁK RAFAEL RÁKOSPALOTÁN ÖNTÖTTE.”

Harsányiék a második világháború utáni nehéz, egyházellenes politikai légkörben is telje­sítették egyházuknak tett korábbi felajánlásukat, amely szerint ha a Szűzanya egészségben haza adja fiaikat a háborúból, örömük és hálájuk kifejezésére harangot ajándékoznak szeretett egyhá­zuknak.

Az egyháznak iskolája volt és egyidőben, szegényházat is tartott fenn. Mintegy 238 hold­nyi birtoka volt a ,,paptagján”. Létszámilag is egyre gyarapodott. Mig 1785-ben csak 114, 1871-ben 470 fő, 1910-ben 627 fö, 1940-ben 761 fő, 1949-ben már 785 fő katolikust tartottak számon. A filiákon, a plébániához tartozó ún. müködési körzetekben (Aka, Bócs, Csató, Irász, Kenéz, Kiskomádi és Szakáll helységekben) élô hívek száma ezren felül volt.

A nagyváradi prépostság részérôl a korábbi kegyúri gondoskodás a hívek irányában nem volt mindig zavartalan. Errö1, az 1910-es évekre visszatekintve Harsányi István Visszapillantás című kéziratos önéletrajzában a következőket írta:

,,Furtán a prépostnak 5000 hold kegyúri birtoka volt. (Az 1930-as évek derekán a váradi római katolikus prépostság kezében már ,,csak” 2.826 hold terület volt Furtán - a szerk) Ez an­nyit jelentett, hogy a templomot, iskolát pedig a mindig a prépost, mint kegyúr tartotta fenn a birtok jövedelméböl, semmi kiadás a hiveket nem terhelte. A templomban még csak perselypénzt sem szedtek A papnak, kántornak, harangozónak meg külön-külön annyi illetményföldjük volt, ami mindegyiknek tisztességes megélhetést biztosított. Még iskolába jártam (az 1910-es évek elején - a szerk), amikor az állam követelte a kegyúrtól még egy egytantermes iskola felépítését vagy pedig (máskülönben - a szerk.) a felsöbb osztályokat állami iskolába kell járatni. A község abban az idöben kétfelé volt szakadva. Az egyik részén a katolikusok, a másik részen a reformá­tusok (éltek - a szerk.). A reformátusoknak háromtanternes iskolajuk volt, míg nálunk a katolikus részen egy osztatlan iskola. Ez az iskola már annyira kicsi volt, bogy a tanfelügyelöseg nem en­gedélyezte tovább egy iskolában a tanítást. Végül is így egyezett meg a prépost az állammal, hogy az állam létesített egy iskolát, a fenntartását a kegyúr vállalta el. Így az új iskola felekezeti iskola maradt, ezt éppen csak szomorú kovetkezményei miatt írom le. Az új iskola fenntartási költségeivel a prépost nem a kegyúri javadalmat, hanem a híveket akarta megterhelni, mint ahogy meg is terhelte.

Az egyházi képviselötestületbe a plébános olyan tagokat választott be, akikröl meg volt gyözödve, hogy az egyhazi adót megszavazzák. Ezt az új iskola fenntartása tette szükségessé. Bár semmi szükség új iskolára nem volt, mert az állami iskolák be tudták fogadni a felekezeti iskolák összes tanulóit. Ám ebben az esetben a kegyúr csak az alsóbb osztályok tanulóival ren­delkezett volna.

A képviselőtestület az egyházi adót meg is szavazta, de az olyan botrányt szült, amilyet abban az idöben nem igen lehetett látni. Adóba meg párnákat is árvereztek. Emiatt az iskolás gyermekeken kívul templomba senki nem ment. Évekig nem kereszteltettek a pappal, nem temet­tettek, egy esetet kivéve, amikor Lörinc bátymnak egy fiatalasszony gyermeke meghalt. A ba­tyám kívánságára pap temette el. Az lett a következménye, hogy a családon kívül senki a temeté­sen nem volt jelen. Még a sírt is a családnak kellett kiásni. A prépost úr azonban ezzel mit sem törödott. Őneki nem fáj a hívek elvesztése. Az egyházi adót a hatósag úgyis behajtotta.” (Harsányi I. 1976. 16.)

Hogyan sikertilt a sérelmeket végul is rendbe tenni, arrol Nyári Ignác plébános (1907-1944) tudna beszélni, ha élne. Valami gond mégis maradhatott, mert például amig a reformátusok az elsö világháborúban elesett katonák emlékére márvány emléktáblát helyeztek el templomuk belsejében, addig a katolikusoknál, valami ok miatt ez elmaradt - mind a mai napig -, pedig arról a katolikus hívek közül is sokan odamaradtak a háborúban. Ha az immár tervbe vett emléktábla még nem is készült el, az első vilagháború katolikus hősi halottainak a neve már ismert.

Az I. világháború katolikus hősi halottai (1914-1918)

Antal Benedek Harsányi Imre

Antal József Harsányi Mihály

Árvai Imre Iványi Károly

Bogadi Ferenc Jambricska László

Bogadi lmre Janibricska Mihály

Buczkó Pál Kéringer István

Csepelényi János Papp Imre Csomos András Safián Péter Fazekas Mihály Sebestyén Mihály Gecse Márton Szántó János Hajdú György Vajda Lajos Hajzer Gábor Veres Ignác

Hajzer István Veres Mihály

Hajzer Károly Veres Miklós

Hajzer Mihály

A Furtán szolgált plébánosok és lelkészek névsora a templomba ki van függesztve, 1782-től 1959-ig. Az utóbb szolgáltak neveit pedig a gyülekezeti tagok soraiban még ma is ismert. Furtának 1995-óta már nincs plé­bánosa. Újirázról jön esetenként, illetve vasárnap délutánonként misét tartani az ottani plebános.Amint végig nézzük a névsort és az évszámokat, láthatjuk, hogy voltak plébánosok, akik huzamosabb időt töltöttek Furtán. A leghosszabb ideig, mintegy 37 évig itt szolgaló Nyári Ignác felszentelése után egész életét Furtan élte le, itt is van eltemetve. Kilenc gyermekes szegény csa­ládból származott, szüleinek elvesztése után testvéreit maga mellé vette, tanittatta, leánytestvéreit kihazasította. Furtán a rászorulókat anyagilag is segitette. Szegényházat létesített. Igaz ,,Atyja” volt híveinek, segítségére mindig számíthattakA templomot felépitese óta többször kellett tatarozni. A második világhaború után a ka­tolikus egyház elveszítette mintegy 238 holdnyi birtokát, parókiája elöregedett, felújitásra, tataro­zásra nem volt pénz. A templom fennállásának 200. évfordulója alkalmából, 1985-ben sikerült nagyobb mértékű felújitást végeztetni Sárkozi Balázs plébánossága idején. A hálaadó misén a megyéspüspök is jelen volt.A katolikus egyház iránti szeretet jele mutatkozik meg abban a sok kézimunkában - oltár, szószék és szentély díszítésére alkalmas térítőkben -, amelyeket a hivők készítettek és ajándékoz­tak a templom ékesitésére. Sajnos a legrégebbi munkak készitőit nem ismerjük. Az 1920-30 as évekből Vajna Jánosné és Pozsonyi Margit, számos, a mai napig is szép, hímzett terítői kincset érnek. Ugyan így, Nagy Margit néni, Jambricska Erzsébet, Harsányi Antalné, Méhes Jánosné munkái, akárcsak Hajzer Borbála papi palástja és Szincsák Lőrincné horgolásai.

Sajnos a gyülekezet létszáma egyre csökken. A kiöregedések miatt, egyháztanácsban tevékenykedő férfi nincs. Alig tehető harminc főre azoknak a hitbuzgó asszonyoknak a száma, akik ma még tevékenykednek templomuk gondozásában, takarításában, vallási ünnepekre való előkészületekben. Szó szerint a hitük tartja össze őket.