Nevezetes Ünnepek

Újév napja (január 1.): Megfigyelték, ki lesz az első vendég a háznál. Ha férfi volt az illető, akkor a számos állat szaporulat várhatóan hím ivarú lesz, ha nő volt az első vendég, akkor a szaporulat nőivarú lesz. Az év első napján időt is jósoltak úgy, hogy tizenkét félbevágott hagymát egymás mellé helyeztek, jelképezve a tizenkét hónapot. A hagyma közepébe sót tettek, megfigyelték, hogy melyik fél hagymában olvad el leghamarabb a só, mert az a hónap bizonyosan csapadékos lesz. Egy másik népi időjóslás szerint az újév napját követő tizenkét nap időjárásából következtettek az év időjárására. Amelyik napon esett az eső, az az által jelképezett hónap is csapadékos lesz.

Vince napja (január 22.): ,,Ha fénylik Vince, tele lesz a pince”, vagy ,,borral megtelik a pince”, illetve ,,Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince.”

Pál (,,Pálforduló”) napja (január 25.): ,,Ha Pál fordul köddel, ember elvész döggel”,

vagy ,,Ha Pál nedves, lesz a kenyér igen kedves”. Jó idő esetén imígy szólt a regula: ,,Pál fordu-lója ha tiszta, bőven terem mező, puszta”.

Gyertyaszentelő napja (február 2.): ,,Ha a medve meglátja az árnyékát, vissza bújik az odújába”. Furtán ismert még: ,,Ha fénylik gyertyaszentelő, az iziket szedd elő.” (Az ,,izik” a tehén vagy juh által leveleitől megfosztott, többnyire tüzelésre használt kukoricaszár. - A szerk.)

Dorottya napja (február 2.): Hideg esetén azt szokták mondani, hogy: ,,Dorottya szorítja, majd Julianna tágítja”. Ha viszont jó az idő, fordítva mondják: ,,Dorottya tágítja, akkor Julianna szorítja.” Ismert egy olyan mondás is, hogy: ,,Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog.” (Vagy: ,,Ha Dorottya kopog, akkor Julianna tocsog.”)

Bálint nap (február 14.): „Párosodnak a verebek”; ,,patkollik a veréb” - azaz közeledik a tavasz.

Zsuzsanna napján (február 19.): Ha megszólal a pacsirta, hamarosan itt a tavasz.

Mátyás napját (február 24.) jégtörő Mátyásnak is nevezik. Ha már nem talál jeget, úgy tartják, majd csinál. Tehát lesz még hideg idő.

Hamvazó szerdán (évente változó napokra esik februárban - márciusban) laskatésztát főztek Furtán , hogy ne legyen folyófüves a kender.

Nagypénteken (évente változó napokra esik márciusban - áprilisban) ,,mossa holló a fiát” tartottak az emberek, mert böjt és munkaszüneti nap volt.

Gergely napjához (március 12.) időjárás és termésjóslás is fűződik. ,,Ha Gergely rázza a szakállát”, szeles, hideg időre számíthatunk. E napon érdemes elvetni a mákot, mert így nem lesz férges. A furtai határt járó emberek ekkor figyelték meg, hogy a helyi nevén a ,,libuc”, vagy bíbic (madarak a zsombokos tocsogók melyik részére rakták el a tojásaikat. Ha bent a belső zsombokokra, akkor száraz, ha a tocsogók széleire rakták tojásaikat, vizes lesz a tavasz és a nyár.

Sándor–József –Benedek (március18., 19., 21.): ,,Zsákkal hozzák a meleget” - tartja a néphit

Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (március 25.) meg lehet kezdeni a gyümölcsfák oltását, metszését. (A márciusi hónak a furtaiak varázserőt tulajdonítottak, szembetegségek kezelésére. A márciusi esőt viszont nem tartották jónak, mert az kisoványítja a talajt. Egy másik, kedves szólás is fennmaradt Árvai Kálmán pásztortól: ,,Ződül a mező, ára lesz a pulinak”.


Szent György napja (április 24.): A falusi ember számára jeles nap volt. Ez volt ugyanis az állatok mezőre való kihajtásának a napja. Ha megdördült az ég, bő termést jósoltak. A Szent György napi esőt jónak tartottak. Ha a béka már korábban megszólalt, azt rossz jelnek tudták, mert amennyivel korábban szólalt meg Szent György napja előtt, annyit fog még hallgatni utána, azaz szárazság lesz. Másik hiedelem szerint, aki e napon megfürdik az Ölyvös vagy a határban található szabadvíz valamelyikében, az nem lesz rühes. Szent György napját a boszorkányok napjának is tartottak. Ahol e nap éjszakáján fellobbant a kénes láng, ott volt elrejtve a kincs. Általában a Szent György napja előtt és utána való egy hét volt a legalkalmasabb idő a furtai ha-tárban a kukorica vetésére. A Szent György napja előtt szedett dadályt (pióca - Hirudó medicinalis - szerk.) volt a legjobb felragasztani gutaütés ellen.

Szervác, Pongrác, Bonifác (május 12., 13., 14.): a három fagyosszent, ha hideggel jönnek és fagy, elviszik a termést.

Ivó napján (május 19.), ha előfordul, hogy fagy, ilyenkor mondjak, hogy ,,Ivó megitta a bort”, azaz leszüretelt.

Orbán napja (május 25.) a legkésőbbi fagyosszent. A paszulyt szokta megdézsmálni.

Úrnapján (évente változó, ún. mozgó ünnepen) ha esik az eső, jó termés ígérkezik.

Medárd napján (június 8.): ,,Ha esik az eső, negyven napig csapadékos lesz az idő”. A furtai juhászok szerint ,,Medárdustól el lehet hagyni a subát és a bürlábrit.” Egy másik regula szerint: ,,Addig nem lehet elhagyni a subát, míg a szarka ki nem kőti a tojásait”. Ez az idő nagyjából egybeesik Medárd napjával.

Margit napján (június 10.) kelt csirkét tartják a legjobbnak, a jövőbeli magnak valót ezekből szokták meghagyni.

Péter - Pál napján (június 29.) a néphit szerint, ha megszakad a búza gyökere, meg lehet kezdeni az aratást. (Akkoriban meg kézzel arattak és keresztben érett, száradt a búza.)

Lőrinc napját (augusztus 10.) úgy tartják, hogy ha esik az eső, sokat használ a kukoricának. A dinnyések nem örülnek a Lőrinc napi esőnek, mert meghígul a dinnye belseje. ,,Lőrinc belevizel (Furtan belepesel).”

Kisasszony napján (szeptember 8.) a szikeseken meg lehetett kezdeni az ősziek vetését (őszi árpa, őszi búza, rozs, repce félék). ,,ősszel porba, tavasszal sárba, de vetni kell, ha itt az ideje” - tartják az öregek.

Mihály napját (szeptember 29.) a pásztorok forduló napjának is mondtak. A Szent György napkor kihajtott jószágot e napon hajtották haza. Ekkor változtatták helyüket a pászto¬rok, ha úgy látták vagy ,,kitőtt az idő”, azaz lejárt a kommenció, a szerződés. A juhászok ekkor engedték a kosokat az anyajuhok, a toklyók vagy ,,apáca”- nyájak közé. Mihály napjának éjszakáján figyelték az állatok mozgását, ebből ítélték meg, hogy gyenge vagy erős telük lesz-e. A szél mozgásából is a várható télre lehetett következtetni. Nagy általánosságban ugyan mindegy volt, mert ,,Mihály napja után, ha sutból fúj a szél, akkor is hideg van”. (A kemence sutja ugyanis a meleg jelképe volt - a szerk.) Mihály napját követően után kezdődött meg a kukorica törése és az egyéb őszi munka, de az őszi mulatságok, bálozások, lakodalmak időszaka is.

Imre napja (november 5.) arról volt nevezetes, hogy e naptól ,,szabadult fel a határ”. Aki ugyanis addig nem vitte haza a földjén termett szalmát, kórót, tököt, vagy bármit, a tallózó juhá¬szok feletethették a határban maradt termékeket. A juhászok mindaddig, amíg a hó fedél alá nem szorította őket, a határban járatták a jószágot, ezzel is takarékoskodva a téli takarmánnyal. Imre napja után meg lehetett kezdeni a disznóvágást is.

Katalin napját (november 25.) is az időjárás jósláshoz kapcsolta a népi hiedelem: ,,Ha Katalin kopog, Karácsony locsog”, vagy fordítva.

Luca napján (december 13.) a gazdaasszonynak éjjel, vagy hajnalban, ha jelképesen is, a kemence kormos ,,piszkafájával” meg kellett ,,piszkálni” a tyúkok ,,seggit”, közben azt mondogatták, hogy ,,Tojjatok-tojjatok, kotoljatok!” Furtán ugyan nem volt divat a ,,Lucaszék” készítése, de ma is ismert a mondás, hogy ,,Úgy készült, mint a Luca széke”.